Mostanában, mondjuk úgy Karácsony óta, a figyelmem a gyökerek és ősök felé irányul. Azt figyeltem meg, hogy sokan vannak azzal elfoglalva, hogy levágják magukról a gyökereiket. Küzdenek, harcolnak a szülők, a családi minták, a szokások, hagyományok ellen, miközben kétségbeesetten keresik, kutatják a boldogság kulcsát, kívül más embereknél, más kultúrákban. Kívül vizsgálódni épp olyan fontos, mint belül. A magamétól eltérő mintákat látni például egy külföldi országban, vagy távoli városban, más családokban, felnyithatja a szemem azzal kapcsolatban, hogy lehet másként is élni, mint ahogy eddig én, az én családom tette. A képek forrása: Naszáli Dóra és canva.com
0 Comments
Tegnap este egy barátommal cseteltem. Írtam neki, hogy van egy közös vonásunk, amit rajta keresztül értettem meg magamban, és most ismerkedek vele. Megkérdezte mi az, mire én: a "megmondás". - Ki az, akinek ismerős ez a fajta működés? Nekem nagyon, ezért is éreztem úgy, hogy ideje lesz foglalkozni vele. A képek forrása: Naszáli Dóra és canva.com
Mindenki életében eljön egyszer csak az a pillanat, amikor lépni, ugrani kell. Nyilván te is éreztél hasonlót, vagy épp most vagy ebben az állapotban. Nálunk most jött el. Meglehetősen merész lépésre készülünk. Ahhoz, hogy meg tudjuk csinálni, meglehetősen ütős kommunikációra van szükség. A képek forrása: Naszáli Dóra és canva.com
KELL. Ezt vagy azt csinálnom kell, be kell bizonyítanom, el kell érnem, meg kell szereznem. Érdemes lenne most azonnal venned egy papírt és gyorsan leírni az összes ilyen mondatot, amit magadban találsz. Utána egyesével végig menni rajtuk, és mérlegelni, vajon tényleg kell? Meglepő eredménnyel járnál, és a vége nem lenne más, mint a tökéletes szabadság. Pontosabban a szabadságnak az a foka, amit aktuálisan meg tudsz engedni magadnak. A képek forrása: Naszáli Dóra és canva.com
2 gondolat jutott erről a képről eszembe, az egyik, amit a Litkey Farkas mesélt az egyik Kékszalag versenyről. Amikor mindenki középre ment, de ő úgy döntött kimegy oldalra, mert tudta, hogy megérkezik a parti szél, ami neki segíthet az előrejutásban, és elindult szembe a többiekkel. A képek forrása: Naszáli Dóra és canva.com
Békés hétköznap este, füstölő ég a sarokban, kellemes illattal tölti meg a szobát, az utca fényei beszűrődnek a félig leeresztett redőny alatt. Az elmúlt időszak feszültségei után, ami a kettejüket külön-külön és együtt is próbára tette, végre volt egy meghitt estéjük. A képek forrása: Naszáli Dóra és canva.com
Padlón vagyok (egy ideje). Küzdöttem ellene derekasan, hosszan. Küzdöttem, nem ismerve se Istent, se embert. Nem kímélve se magam, se másokat. Vadul, megszállottan. Küzdöttem. De múlt szombaton feladtam. Nem az álmaimat, nem a hivatásomat, csupán a küzdést. Feladtam, és kegyelmet nyertem. Egyszerűen megadtam magam a helyzetnek, feltettem a kezem, és azt mondtam "ok rendben értem, látom, elfogadom, hogy a padlón vagyok". A képek forrása: Naszáli Dóra és canva.com
|
A blog írója: Naszáli DóraAz elmúlt 7 évben több száz emberrel beszélgettem a munkám kapcsán, vagy dolgoztam együtt. Láttam a sikereiket, az elakadásaikat, de már korábban is folyton figyeltem az embereket. Archives
July 2017
Categories
All
|
naszalidora.hu | gondolatok |