A minap találkoztam egy régi ismerőssel. A srác zseniális tehetség, és roppant érzékeny lelke van a világ dolgaira. Elkezdtünk beszélgetni. Végig nagyon figyeltem őt, és figyeltem közben saját magam. Feltűnt neki a szótlanságom, és többször szóvá tette, hogy milyen kis bátortalan nyuszi vagyok. Azt mondta megszeppent kislányként ülök mellette. Elfogadom, hogy így látta, és jól látta, mert érzékeny belső gyermeki énemmel, figyeltem őt. Miközben figyeltem, és próbáltam összehangolódni vele, hogy létre jöjjön az a fajta kommunikáció, ami általában hamar kialakul köztem és a beszélgető partnereim között... azt tapasztaltam, hogy nem működik. Nem akar kialakulni ez a magasabb szintű kapcsolódás. Csak a belső gyermekem csendes szomorúsága jött, hogy ez a kedves fiú, nem akar játszani (értsd: beszélgetni) vele. A képek forrása: Naszáli Dóra és canva.com
0 Comments
|
A blog írója: Naszáli DóraAz elmúlt 7 évben több száz emberrel beszélgettem a munkám kapcsán, vagy dolgoztam együtt. Láttam a sikereiket, az elakadásaikat, de már korábban is folyton figyeltem az embereket. Archives
July 2017
Categories
All
|
naszalidora.hu | gondolatok |