KELL. KELL! tényleg KELL?

KELL. Ezt vagy azt csinálnom kell, be kell bizonyítanom, el kell érnem, meg kell szereznem. Érdemes lenne most azonnal venned egy papírt és gyorsan leírni az összes ilyen mondatot, amit magadban találsz. Utána egyesével végig menni rajtuk, és mérlegelni, vajon tényleg kell? Meglepő eredménnyel járnál, és a vége nem lenne más, mint a tökéletes szabadság. Pontosabban a szabadságnak az a foka, amit aktuálisan meg tudsz engedni magadnak. 

A képek forrása: Naszáli Dóra és canva.com

Ehhez tán elsőként tisztázzuk a szabadság fogalmát, mert úgy érzem súlyos félreértések övezik, ezt a csodás fogalmat. Azt tapasztalom, hogy sokan úgy tartják az a szabadság, amikor bármit megtehetek következmény és korlátozás nélkül, felrúgva mindenféle rendszert és szabályt. Van ilyen, csak egy picit másként hívják, erre azt mondjuk szabadosság. Az eredménye pedig káosz... persze sokan jól érzik magukat a káoszban, mert képesek uralni és saját érdekeik szerint használni azt mások kárára. 

​Itt pedig már azonnal el is jutottunk egy fontos pontig: az én szabadságom ott kezdődik, ahol a másiké befejeződik - mondta hétvégi beszélgetésünk alkalmával Marci barátom. Hiszen a szabadság az, hogy értem a rendszert, ismerem a rendet, tudom a szabályokat, és szabadon eldöntöm azt, hogy kívánok e részt venni benne, és ha igen hogyan, és mivel jár az én választásom. Ennyi, nem több, nem kevesebb. 

Ott van például az élet, eldöntötted, hogy megszületsz, és életben maradtál. Az őseink úgy tartották, hogy a születést követően a lélek még 2 hétig meggondolhatja magát, hogy még sem kíván ezen a földön élni, és szabadon távozhat. Amíg le nem telt ez az idő, nem is adtak nevet a gyereknek. Ha a lélek eltávozik az újszülöttből, azt úgy hívják a mai napig, hogy bölcső halál. Tehát kérlek emlékezz rá, hogy ezen a ponton a te lelked maradni akart.

Aztán ott vannak azok a helyzetek, amikor valaki balesetet szenved, vagy súlyos betegségből épül fel - na ők már pontosan tudják, hiszen relatíve friss élményük van arról, hogy az életet nem élni kell, hanem csupán lehet. Érdekes képzeljétek, ezek az emberek nem panaszkodnak. Ugyanúgy, ahogy a régi öregek sem, akik bölcsek voltak, és a földeken magukban dolgozva bőven volt idejük számot vetni a világ dolgaival.

De mi van azokkal, akik a mai emberek, a városban élnek, se baleset, se betegség, se én idő, cserébe az életükbe mindent KELL, és persze folyamatos a panaszkodás. Dolgozni kell menni, számlát kell fizetni, ki kell takarítani, venni kell új valamiket, el kell utazni nyaralni, kell fogyókúrázni, edzeni, házasodni, gyereket nevelni... KELL...KELL...KELL. TÉNYLEG KELL??! Lószart. Nem kell, csak lehet. Próbáld ki mi történik, ha az egyiket nem csinálod. Igazából semmi.

Persze lesznek kellemetlenségek, amik szokatlanok. Igen, és? Ez ilyen. Erről szól a szabadság. Ismerem a rendet, értem a szabályokat, meghozom a döntést, és vállalom a következményeket. A "nem veszek tudomást erről az egészről, és inkább ülök a kanapén és sajnálom magam, hogy mennyi mindent kell csinálnom, és nekem elvették a szabadságomat..." is egy döntés, és mennyivel jobban hangzik annál, hogy "nincs merszem kipróbálni, hogy mi lesz, ha a szívemre hallgatok, ezért inkább maradok a "szarban"-nál. Pedig a kettő egy és ugyanaz.

És akkor most kérlek vegyél elő egy papírt, és írd össze a benned lévő kell mondatokat...
Jó munkát kívánok!