Gyakran előfordul az életben, hogy tudjuk, hogy nem kéne belemennünk egy helyzetbe, mégis megtesszük. Átlépjük a saját határainkat, messze túlszaladunk rajtuk. Aztán hírtelen ott találjuk magunkat a padlón, nyalogatva a sebeinket. Így kell ennek lennie, vagy van rá más megoldás? A képek forrása: Naszáli Dóra és canva.com Ahhoz, hogy bármit tiszteletben tudjunk tartani, szükséges, hogy tudjunk róla. Így van ez a saját “lélektani határainkkal” is. Erről írtam az előző bejegyzésben. Most arról a helyzetről lesz szó, amikor már tudom, hol vannak a határaim, mégis folyton átlépem őket, és áldozati szerepben találom magam. Hogyan is szokott ez történni? Vegyük példának a szexet, azt mindenki érti - és szereti is. Ott vagy a randin a sráccal/lánnyal, nagyon tetszik, de még nem ismered eléggé. Jön a belső hang: “várj még, nem készültem fel”, de a perzselő vágyak közepette, nem tudsz/akarsz nemet mondani. Belemész. A folytatást nyilván ismered, mert ha elmúltál már 25 éves, akkor biztosan volt egy-két ilyen sztorid. Nyilván a legtöbb bonyodalmat a szex okozza, de ott van a többi zsigeri inger is, amikor a vágytól tüzelve nyomulunk előre, hogy valamit megszerezzünk. Erről szól a fogyasztói társadalom. A felkorbácsolt elemi ösztönök mellett fogadjuk el, hogy van lélek is. Ráadásul mind a testi, anyagi, mind a lelki dolgoknak vannak határai. Ezeket a határokat lehet finoman, egyre kijjebb és kijjebb tolni. Fejlődésnek hívjuk, amikor a határaimat feszegetem, tágítom, és kimozdulok a komfort zónámból. Azt meg inkább az orosz ruletthez hasonlítanám, amikor jelenlegi határaimat és lehetőségeimet figyelmen kívül hagyva, hanyatt-homlok belerohanok, vagy egyenesen bele menekülök egy szituációba. Ó de sokszor csináltam ezt. Nálad mi a helyzet? Volt olyan, hogy veled is megesett? Biztos. :-) “Leginkább az orosz ruletthez hasonlítanám, amikor jelenlegi határaimat és lehetőségeimet figyelmen kívül hagyva hanyatt homlok belerohanok, vagy egyenesen bele menekülök egy szituációba.” Teljesen normális, szerintem mindenkivel előfordul, hogy kicsit túlszalad azon, ami még jólesően belefért volna. A lényeg, hogy találjuk meg az egyensúlyt. Találjunk rá arra a ritmusra, amivel folyamatos fejlődésben tudjuk magunkat tartani, anélkül hogy állandóan padlót fognánk. Fejlődésben gazdag utat kívánok! Ui: Jól jönne az iránymutatás, támogatás az egyensúly megtalálásában? Néhány egyéni alkalom keretében olyan módszert mutatok neked, ami nekem bevált, és amivel utána önállóan fogod tudni tartani a saját irányodat. Keress bátran! [email protected]
0 Comments
Leave a Reply. |
A blog írója: Naszáli DóraAz elmúlt 7 évben több száz emberrel beszélgettem a munkám kapcsán, vagy dolgoztam együtt. Láttam a sikereiket, az elakadásaikat, de már korábban is folyton figyeltem az embereket. Archives
July 2017
Categories
All
|
naszalidora.hu | gondolatok |