Népszerű téma. Évek óta tanulmányozom kívülről-belülről. Vannak mindenféle tézisek, nézőpontok, úgy érzem itt az ideje, hogy én is elétek tárjam a magamét. In medias res, bele is kezdek a dologba néhány alapvető fogalom tisztázásával. 2 fő minőség létezik: a női és a férfi, a fekete és a fehér, a bal és a jobb, a vezető és a követő, a kiáradó és a befogadó, a mit és a hogyan... Minden helyzetben, történésben ez a kettő van jelen. Félreértés ne essék, a minőség nem azonos a biológiai nemmel, vagyis a szexussal. A képek forrása: Naszáli Dóra és canva.com Ahhoz, hogy könnyen és gyorsan eligazodjak, helyzetekben én mindig visszabontom fekete-fehérre a szituációt. Így bizonyosodom meg arról, hogy nekem melyik minőség szerinti szerepem van az adott szituáción belül. Azt tapasztaltam, hogy általában itt a gyökereknél van a probléma, hogy eleve szereptévesztésben vagyunk. Mondok egy konkrét példát: a szolgáltató ügyfél kapcsolatban az ügy-fél a férfi= vezető, a szolgál-tató a női= követő minőség. (Aki hallotta már előadásomat, vagy látta a gombócos ábrát, ő tudja miről beszélek.). Tehát az ügyfél mondja meg MIT? kell elérni, a szolgáltató mondja meg HOGYAN?. Viszonylag egyszerű, ha nincs mit elérni, akkor azt mégis hogyan? :-) Ennek a legklasszikusabb szereptévesztése: az ügyfél tőlem kérdezi, hogy mit kéne, majd folyton bele akar szólni a hogyan-ba. A második fontos megérteni való gondolatot bennem Bedő Imre barátom, a Férfiak klubja alapítója és vezetője foganatosította. Miszerint igazából 4 minőség van: a nőies női, nőies férfi, férfias férfi és férfias női. Itt már ugye belejátszik a szexus, és árnyalja a 2 alapvető minőséget. Ugyanis a férfiaknak és a nőknek is van jobb és bal oldaluk, férfias és nőies minőségük. Viszonylag könnyen belátható hogy egy nő és egy férfi női minősége, vagy egy nő és férfi férfi minősége... khmm nem ugyanaz. Nagyon nem ugyanaz, és ez így van jól! Szentségtörés lenne összemosni a kettőt, és az evolúció törvényeivel szembemenő. Nehogy már visszamenjünk a csigák szintjére, akik hímnősek. Minden csigának van mindkétféle berendezése, aztán egyszer az egyiket egyszer a másikat használja. itt szeretném leszögezni, hogy a szaporodáshoz, vagyis a teremtéshez még a csigák esetében is 2 félre van szükség, akik közül az egyik kiárad, a másik befogad, és csak az egyik rak petét. Vagyis felveszi az adott minőséget és eleget tesz neki.
De mi nem vagyunk csigák, és szerintem ne is akarjunk azok lenni. Igen összetettebb, igen nehezebb rajta kiigazodni, de azért annyira még sem bonyolult, ha tudjuk mire kell odafigyelni, és elfogadjuk alapvetésnek, hogy vannak köztünk különbségek hála a Jóistennek! Azért egy férfi széles válla, vagy egy nő kerek csípője... de jó hogy van, és de jó hogy ennyire más. Milyen lenne már a világ, ahol széles vállú nők imádnák a kerek csípőjű férfiakat? Álljunk már meg egy kicsit, és nézzünk körül mi történik velünk, nem lehet, hogy pont ebbe az irányba tartunk? Érdemes elolvasni Robert Merle: Védett férfiak c. könyvét, az pont erről szól. A könyv egy fikció, amit magam körül tapasztalok az viszont keserű valóság. Azt látom, hogy csodálatos emberek élnek hatalmas szereptévesztésekben, mert valahol, valakinek elhitték, hogy uniformizálódni kell, hogy mindenki egyforma, és majd ez jó lesz így. Aha nagyon klassz. Remek kis impotens társadalom, ahol férfiak nőiesedni, a nők férfiasodni próbálnak, ráadásul mindenki maga akar megoldani mindent (ami már a csigáknak sem megy!!). Aztán csodálkozunk, hogy nem jutunk egyről a kettőre. Miközben azok a rétegek, akiket nem érint az uniformizálódási kényszer, vidáman szaporodnak, és ebbe most nem mennék bele mélyebben, de attól még mind tudjuk miről beszélek. A harmadik megérteni való szerintem az, hogy az amilyen én vagyok (meg amilyen te vagy), az önmagában még se nem jó, se nem rossz. Mert nem az számít, hogy mim van, hanem az, hogy mire használom. Hogy építek, vagy rombolok vele. Mivel te magad a tulajdonságaiddal együtt önmagadban véve teljes és egész vagy - mondhatni erre az életre ezt a készletet kaptad útravalóul - ezért teljesen fölösleges azon feszülni, hogy olyan legyél, amilyen nem vagy valójában. Ráadásul ez roppant fájdalmas és romboló tevékenység, és szentségtörés is. Sokkal bölcsebb dolog megismerni magad, és megtalálni azt a helyet számodra a világban, ahol az ami neked van hasznosulni tud, vagy épp arra van égető szükség. Nekem például rengeteg olyan tulajdonságom van, amik alkalmazottként kifejezetten romboló hatásúak, mert sehogy nem férek bele abban egységnyi kis skatulyába, ami egy végrehajtó egység doboza egy átlagos cégnél. Ugyanis én megálmodó, megszervező típus vagyok, és a megcsinálásnál már nagyon elfogynak az erőforrásaim. Félreértés ne essék, a saját cégen belül ezzel ugyanúgy meggyűlt a bajom, de legalább nem volt ott senki, aki naponta emlékeztetett volna arra, hogy nekem ez gyengeségem, én meg tudom, hogy ezeket a feladatokat kell először kiszerveznem magam alól, mert ha én csinálom, abból csak a baj lesz - ugyanis nem vagyok benne elég jó, vagyis tudok benne jó lenni, de nem okoz nagyon jó érzést nekem, és ezért nem szívesen csinálom.... No vissza az eredeti témához: tehát a 3 alapvetés, mely szerint: van 2 fő minőség a férfi és a női, de a biológiai értelemben vett férfiaknak és nőknek más a férfi és a női minősége, így összesen 4 minőségről beszélhetünk, és minden jól van úgy ahogy van, csak meg kell találni a megfelelő működési kereteket neki. Jogos a kérdés, hogy hogyan jön ez össze a nők vezető szerepével? Hát kérem úgy, hogy ha én nő vagyok, akkor fogjam fel és fogadjam el, hogy nekem 2 féle minőségem van ezek a nőies női, és a nőies férfi. A fenti pontok alapján haladva: 1. ahhoz, hogy a teremtés működjön, ahhoz szükség van az összes minőségre, tehát kell (legalább) egy pasi, akivel kölcsönhatásba tudok kerülni, akihez képest szumma-szummárum én a nő vagyok, magánéletemmel és munkámmal együtt. 2. A nőies férfi minőség sajátossága, hogy védett területen belül tud jól működni. Honnan jön ez? Igen egyszerű, a múltunkból, a hagyományos paraszti társadalomból, ahol a kerítésen belül az asszony volt a főnök, a kerítésen kívül meg a férfi. Így is hívják a nők hagyományos irányító szerepét: háztartást vezet. Igazoltan benne van a nyelvünkben, hogy mi nők alkalmasak vagyunk vezető szerepre - védett körülmények között. Nyugodtan lehet berzenkedni ezen, meg puffogni, meg tiltakozni ellene. Mégis bölcsebb elfogadni. Én ugyanis nem találkoztam még olyan nővel az életemben, aki éveket töltött kint a frontvonalban harcos amazonként, kő kemény csatákban, és ezt megúszta volna kisebb nagyobb nőgyógyászati, húgyúti, vese panaszok nélkül. Miómák, ciszták, daganatok, gyulladások, ciklus és meddőségi problémák hosszú sora igazolja, hogy valami nincs rendjén azzal, ha egy nő megpróbál férfiként élni és érvényesülni. Harmincpluszos barátnőim, ügyfeleim sorra hagyják el a férfiasnál férfiasabb szakmákat és számolnak be arról, mekkora megváltás ez az életükben. Adalék infó, amit szintén Bedő Imrének köszönhetünk, hogy egy igazi úr soha nem száll versenybe egy nővel, inkább önszántából kasztrálja magát, minthogy versenyre keljen egy nővel szemben, mert ez legbelsőbb értékrendjével áll ellentétben, ugyanis a férfi a megtartó, a nő a védendő. Mindenki maga vigye tovább ezt a gondolatot, hogy vajon hol csúsznak félre a dolgok... 3. Mert itt az utolsó pont, hogy minden jól van úgy, ahogy van, csak el kell fogadni. Ha nőnek születtem, éljek nőként. Találjam meg azt a helyet, ahol ideálisan tudok működni, mások számára hasznos, amit csinálok, és nekem is jó érzésem van tőle. Rengeteg olyan munka van, amiben egy nő csodásan ki tud teljesedni, és vannak közte vezető szerepek is. A boldog élet mindenkinek jár, amihez merni kell változtatni. Érdemes ezzel foglalkozni, és mindenkinek megkeresni a maga útját. Nincs erre jelenleg semmilyen iránymutatás, nem tanítják sehol. A mi generációnk magára van hagyva az útkeresésben. A magam részéről abban hiszek, hogy ha túl gubancos a helyzet, akkor nyúljunk vissza a gyökerekhez, és egészen addig ássunk le, ahol még minden rendben volt. Nem azt mondom, hogy hozzuk vissza a paraszti társadalmat, mert mélyen egyetértek a mondattal mely szerint: "nem az ősöket kell követni, hanem azt, amit az ősök követtek". Ezért kutatom a múltat ősi időtálló értékeket keresve, amik irányadóak lehetnek a mostban, hogy együtt egy szebb jövőt tudhassunk a magunkénak. Én ebben hiszek. Remélem találtál valami számodra hasznosat, és a fenti pontok segítik az eligazodásod a hétköznapokban. Szép napot kívánok!
0 Comments
Leave a Reply. |
A blog írója: Naszáli DóraAz elmúlt 7 évben több száz emberrel beszélgettem a munkám kapcsán, vagy dolgoztam együtt. Láttam a sikereiket, az elakadásaikat, de már korábban is folyton figyeltem az embereket. Archives
July 2017
Categories
All
|
naszalidora.hu | gondolatok |