Levél a Kedvesnek

Drágám, ma szombat van. Ha itt lennél egész délután szeretkeznénk és aludnánk, aztán este kisimult arccal mennénk a barátnőm szülinapi bulijába. Az emberek ámulva néznének: "micsoda ragyogó pár". Táncolnánk, amíg a lábunk bírja, aztán az élménytől bódultan, kéz a kézben hazaszédülnénk hajnalban. Sétálva, és gyakran megállva csókolózni közben. Holnap lustán sokáig aludnánk, aztán még az ágyban az első kávé mellett nekikezdenénk átbeszélni a terveinket. Bohón, álmodozva, hosszan megtartva az álom és az ébrenlét közötti csodás határállapotot. 

A képek forrása: Naszáli Dóra és canva.com

Ahogy egyre távolodunk az álomtól, és közelítünk az ébrenlét felé, úgy ébred a testünk, rájövünk... ó reggelizni kéne. Kócosan, mosolyogva, lelkesen magyarázva készítünk valamit, abból a semmiből, amit a hűtőben találunk, és valahogy csodás lesz. Örömmel eszünk. Már evés közben, előkerül a papír. A lelkesedést nem lehet visszafogni. A tányérokat félretolva, boldog alkotásban nekilátunk a tervezésnek. Már teljesen ébren, a racionalitás talaján járva. Lehozzuk az álmainkat a megvalósíthatóság szintjére, és tervvé formáljuk őket. Ez megy vasárnap estig. Hétfőn reggel pedig nekiállunk megcsinálni, mert az már a munka (megvalósítás) ideje...
 
Ezek az élmények az átlag polgári létbe nem férnek bele, a mókuskerék nem engedi az ilyesmit. Az agyonhajtott kispolgár ezt nem bírja, nem az ő ritmusa. Neki folyton rohannia kell, mert ha nem teszi, úgy érzi, megáll a világ. Pedig ezek az élmények a mókuskeréken, a dobozon kívül vannak, a valós és a valótlan határán, egy álmosszerű lassú, vagy inkább időtlen lebegésben.
 
A kispolgár iszik, vagy drogozik, hogy érezzen egy kis lebegést... de az nem flow élmény, csak a kontroll és a korlátok alkoholban történő pillanatnyi feloldása, ami hasonlít, de nem ugyanaz. Tudom, mert próbáltam mind a kettőt. Az átlagember azt mondja, "én ezt nem engedhetem meg magamnak". Amit nem értek, mert pénzbe nem kerül, aludni meg mindenki tud... közvetlenül az alvás előtti és utáni állapot remekül használható kreatív ötletmerítésre, a hétköznapok pedig megvalósításra. A régi öregek ismerték és használták is ezt az állapotot, sőt mondták is: "erre alszom egyet".
 
Még jó, hogy Te hamarosan érkezel, és este megyünk abba a buliba :-)