MAJD akkor, ha...

Nagyon belejöttem, úgyhogy máris itt van, a KELL és a DE után a harmadik favoritom: a MAJD. Számtalanszor hallom. Általában olyanoktól, akik aktuálisan a boldogtalanságukról, sikertelenségükről, nehézségeikről, problémáikról beszélnek. Aztán megkérdezem őket, mit szeretnének elérni, és mit terveznek tenni érte. Általában hamar előkerülnek a MAJD-ok. MAJD, ha már ezt meg azt elértem, na MAJD akkor leszek boldog, fogékony a környezetvédelemre, felelős tagja a társadalomnak, akkor fogok diétázni, sportolni, adni magamra, jótékonykodni...

A képek forrása: Naszáli Dóra és canva.com

Értem én. MAJD egyszer valamikor, amikor teljesül az a feltétel, ami elég reálisan hangzik ahhoz, hogy elhiggyem, és kellően messze ahhoz, hogy elérhető legyen... szóval MAJD akkor egy csapásra megváltozik minden, én jobb ember leszek, a világ szebb lesz, az emberek pedig boldogabbak. Ahhha, hát persze. Ismersz te olyat, akinek ez bejött? Mert én nem, pedig már évek óta mást sem csinálok, mint emberekkel beszélgetek az életükről.
 
Itt van ennek a MAJD-nak a parasztvakításos része, arról beszélek mi lesz MAJD, vagyis a MAJD után, és oda gyönyörű patyolat képet festek magamnak, nyilván ezt mutogatom, azaz erről beszélek másoknak is. Lássuk be ez egy trükk. Irányítom a figyelmet el, innen a most-ból, oda el messze, ahol egy kedvező szép képet festek magamnak, és abban gyönyörködöm. Elégedetten szemlélem a délibábomat, és mint a jó mester, hátradőlök, és megnyugszom, hogy "hát kérem én már itt nagyot alkottam, a kép készen van, szépen ki is van színezve, bárki megnézheti." Valóban. 
 
Te pedig visszaülsz a kanapédra, ugyanabba a szarba, ahol eddig voltál, és még egy kis elégedettséget is érzel, hogy szépen megalkottad a képet, és kellő távolságra helyezted magadtól a MAJD segítségével, hiszen így továbbra is lehetsz kicsinyes, önző, trehány, lusta, félős, depressziós, áldozat, ... vagy ki milyen mocsárban szeret dagonyázni. 
 
Ugyanis a MAJD-on innen van minden olyan, amit el kéne hagyni ahhoz, hogy amit a képre festettél az a tiéd legyen. Gyakran emlegetik úgy, hogy ez a komfort zóna. Ami nem azért komfort, mert ott valójában jól érzed magad, hanem azért mert azt ismered, vagyis otthonosan mozogsz benne. Az álmok pedig általában a komfort zónán kívül vannak, pont azért, hogy a megszerzésükért fejleszd magad, haladj, lépj előrébb. 
 
Mindenkinek vannak MAJD-jai, ha egy ilyen mondat jön, az teljesen normális. Fogadd el, aztán tedd fel magadnak a kérdést: Hogyan lehetne ez MOST? Mit tehetek azért MOST, hogy az a kép az enyém legyen? Aztán csináld! Kicsi, apró, MOST megtett lépésekből áll össze az eredmény. Nincs varázslat, nincs trükk, csak egyszerű, megléphető és meglépett lépések vannak. 
 
Az tejesen normális, hogy a földszintről nem tudsz felugrani a 10. emeletre, de az, hogy nem tudsz fellépni egyetlen lépcsőfokot, az meg inkább abszurd. A célod a tizediken van, te a földszinten, lift (csoda) nincs, lépcső (kitartó napi munka) van. Akkor most ácsorogsz még egy kicsit a liftet keresgélve, vagy megindulsz végre felfelé? Állítólag a lépcsőzés nagyon jót tesz a szívnek...
 
Jó utat kívánok!
 
Ui: szerintem a lift úgy lett, hogy valaki lusta volt felmászni az emeletre, ezért inkább kitalált valamit, ami felviszi. Éveket dolgozott vele, és közben valószínűleg azért lépcsőzött is rendesen. Így lehet most pár perc alatt feljutni akár a 30. emeletre is, ami szinte maga a csoda :-)