Lelki gyakorlat

​Ma reggeli üzenet Dóritól: nincs jó és rossz, csak helyzetek és állapotok vannak. Az átalakulásnak pedig természetes velejárója a zavarodottság, a káosz, a hullámzó kedélyállapot, a kellemetlen régi dolgok felszínre kerülése... Ahogy a Boros András mondta múlt héten: 2 hegycsúcs között a völgyön át vezet az út. Nem kell kétségbeesni, attól, hogy kétségbe vagy esve. 

A képek forrása: Naszáli Dóra és canva.com

Vagyis (ezt már én mondom) a szenvedés, önmagában nem alap a szenvedésre. Sokszor azon szenvedünk, hogy szenvedünk... míg ha alázattal elfogadjuk, hogy ez a fura, más állapot része az utunknak, sőt egyenesen mi magunk hívtuk és idéztük elő, akkor könnyebb élni vele.
 
Ezek csak állapotok, helyzetek, most benne vagy, hamarosan meg máshol leszel. Viszont most benne vagy, tehát benne van dolgod. A dolog jó eséllyel valamiféle tanulás, el- vagy megengedés. Például, hogy megengedem magamnak, hogy gyengén, érzékenyen, hullámzó kedélyállapotban vagyok!
 
Megengedem magamnak, hogy akár napokat töltsek önmagamra figyelve, saját belső hangjaimat hallgatva. Megengedem magamnak, hogy a napom, vagy a hét egy részében azt csináljam, amihez kedvem van, és ha ez a semmi, akkor elfogadom azt, hogy semmihez van kedvem.
 
A látszólagos semmittevésben, megtanulok figyelni saját belső világomra, és felfedezem régen elnyomott belső hangjaimat, akik kis bátorításra, és gyakorlásra, újra szóba állnak velem, és onnantól elválaszthatatlan egységek leszünk, mert felismerem, hogy ők a belső erőforrásaim, saját útmutatóim.
 
Figyelmemet, hosszú idő után befelé, magamra fordítom, felfedezem belső világomat, és megkezdem az utam, hogy összhangot teremtsek a külső és belső világaim között. Elfogadom, hogy ezen az úton a belső erőforrások, csak úgy, mint a külső környezet szereplői és visszajelzései igen fontos szerepet játszanak.
 
A belső, és a külső szereplőktől származó tanítást minősítés nélkül, alázattal elfogadom, és őszintén megszívlelem. Eleinte dülöngélve, bizonytalankodva, így haladok saját stabilitásom és külső-belső kiegyensúlyozottságom felé, ami mostantól az életem legfontosabb alappillére.
 
Ámen!