A fény és az árnyék elválaszthatatlanok

Egyik konzultáció közben, izgalmas kérdést kaptam az ügyfelemtől. Így hangzott: „Milyen módszerrel érdemes rendezni, a hátam mögött lévő családi dolgokat? Úgy érzem jelenleg ez az, ami legjobban gátol.” – Ismerős érzés?

A képek forrása: Naszáli Dóra és canva.com

Feltérképeztük a szereplőket és sorra vettük a hatásokat. Kiderült, hogy a környezet irányából érkező impulzusok két csoportba sorolhatóak: megerősítő és gátló tényezők, az alapján, hogy az előrehaladásomat mennyire serkentik, saját megítélésem alapján.
​
A megerősítő inputok kezelése talán egyszerűbb, csupán elegendő felületet kell biztosítani nekik, befogadni, beépíteni, hasznosítani őket, erősödni, haladni általuk. Hozzátenném, hogy sokszor a megerősítés befogadása önmagában is kihívást jelent.

Mi a helyzet a negatív inputokkal? Azokkal mit lehet kezdeni?
A leggyakoribb kezelési módok: elutasítás, hárítás, elzárkózás vagy a legjobb: kétségbeesett próbálkozás az érintett személy működésének megváltoztatására valamilyen játszmával.

Hatalmas erőfeszítések, valójában eredménytelenül. Miért?
Valójában másokat megváltoztatni, az ő működésüket átírni vagy azt módosítani, hogy milyen gombot nyomogatnak bennem, nem lehet. Mert az én fennhatóságom alá csak én magam tartozom. Így két dolgot tehetek az engem érő impulzusokkal.

Az első, hogy szabályozom a hatás mértékét és erősségét. Pl.: ha az egyik szülő az érintett, akkor elköltözöm otthonról vagy kevesebbet érintkezek vele. Munkatársakkal, párkapcsolatban, barátokkal dettó igaz. A lényeg, hogy kisebb felületet hagyok a hatásnak azzal, hogy távolabb helyezem magamtól az illetőt.
Igen ám, de ahogy pakolom ki a közvetlen környezetemből az általam negatívnak bélyegzett hatásközpontokat, észrevehetem, hogy rövidesen újabb szereplők formájában bukkan fel ugyanaz a hatás. Na és ilyenkor mi van? Hát az, hogy dolgom van vele.

Ami folyton visszatér hozzám, azzal biztosan dolgom van, sőt, egyenesen szükségem van rá, azért kapom. Más kérdés, hogy mihez kezdek vele. Nyilván azzal kezdem, hogy szelektálok és címkézek. Ez jó, ez rossz, ez jó, ez jó, ezek rosszak...

A jókat fogadom, a rosszakat hárítom. Közben a Jóisten vagy az Univerzum (hív, ahogy jól esik) fentről néz és fogja a fejét „Nem hiszem el... megint ellökte magától, pedig nagy szüksége van rá. Sebaj küldök neki másikat.” Így a hatás újra megjelenik.
Az első módszer önmagában nem vált be, így jöhet a második. E szerint eldönthetem, hogy az engem érő hatásokat mire használom vagy használom-e egyáltalán. Amúgy mindenképp használod valamire, maximum nem vagy benne tudatos.

Ha semmiképp nem tudsz elszakadni a jó és rossz kettősségétől, akkor is fogadd el kérlek, hogy mindkettőre szükség van, és mindkettőben van számodra hasznos. A fény és az árnyék egymástól elválaszthatatlanok. Az egyensúly és az arány a lényeg.

Használd mindkét minőséget egész-séggel! :-)
Oszd meg velünk, ha van ezzel kapcsolatban tapasztalatod!

Szép napot kívánok!