Igazi társ

Sokakkal, sokszor, sokat beszélgetünk erről. Általában egyetértünk abban, hogy a boldogsághoz 2 dologra van szükség. Az első, hogy tudjam, ki vagyok én, hova tartok, mi végre vagyok itt a világban, mit szeretnék elérni.
​A másik, hogy ki az, akivel meg tudom valósítani, meg tudom élni az előbbieket.

Hegymegi Fannitól kaptam egy nagyon jó kérdést múlt héten - profi társkereső szolgáltatása van, évek óta ismerem, és tudom, hogy kiváló munkát végez. Szóval Fanni írt rám a Facebookon:

A képek forrása: Naszáli Dóra és canva.com

"Dóri kedves! Ma arról írok, hogy a döntésen van a hangsúly és hogy nem lehet rosszul választani pasit. Viszont ehhez bátorság kell. A kérdés az az, hogy te milyen tanáccsal tudnál szolgálni azoknak az embereknek, akik félnek elindulni és félnek döntéseket hozni? Te hogy csináltad, amikor döntened kellett adott helyzetben? Csak egy mondatot írj saját tapasztalat alapján."

Hogy én hogy csináltam? Hát sokáig félelemből. Féltem attól, hogy egyedül maradok, hogy nem vagyok elég jó. Ezért gyakran a szembe jövő szimpatikus srácba megpróbáltam belelátni mindazt, amit szerettem volna. Persze rengeteg csalódás ért. De sokat tanultam is belőle.
Aztán mint minden, ez is átalakult bennem. Egy nagyon fájdalmas tapasztalás kellett hozzá. Meg kellett tapasztalnom milyen az, amikor tudom mit szeretnék, tudom hogyan, látom az utam, ott a másik és azt mondja, ő is benne van... és sehova nem haladunk. Mert nem tudunk haladni együtt.
Mert a félelmemtől irányítva választottam őt, a félelem pedig az aktuális állapot fenntartására irányul, mert azaz ismerős, az a biztonságos. A komfort zóna. Tehát kiválasztottam a tökéletes társat a meglévő állapotom biztosítására, majd hónapokat vergődtem, hogy nem haladunk. Bravó!

Amit tanultam belőle, azaz hogy jó ha tisztában vagyok magammal, hogy nekem mire van szükségem. Hogy ki vagyok én, és honnan hová tartok. Mit tudok adni egy másik embernek, mit tudok és mit nem tudok elfogadni tőle. 
Ha ezek meg vannak, akkor már könnyű felismerni a megfelelő társat.
A képlet nagyon egyszerű. Találkozunk és megbeszéljük ki merre tart, mi a tervezett úti cél, mikor. Ha mindketten Miskolcra tartunk, körülbelül azonos időben kívánunk odaérni, autóval. Akkor mi jó útitársak leszünk egymásnak. Hiszen erről van szó útról és társról. Az igazi társ az, akivel tudsz együtt HALADNI.

A közös cél még kevés, mert az is fontos, hogy útközben jól érezzük magunkat, tudjunk beszélgetni, szeretetben és vidámságban töltsük az időnket. Hiszen miért tartanánk valakivel, csak azért, hogy együtt menjünk, ha az illető végig piszkál minket, vagy nem tetszik a szaga.
Gondolj csak bele utaznál valakivel egy buszon Madridba egymás mellett, aki végig oldalba bökdös, vagy szerinted büdös a szája? Hát nem hiszem. 

Az irányt meg a paramétereket könnyű leegyeztetni, de az hogy vállalható útitárs lesz valaki az a randizás során derül ki. Sétálgassunk együtt kicsit!

Hogy jön mindez a vállalkozáshoz?

Hát úgy, ahogy Palánkai Gábor kolléga úr mondja: "A stabil vállalkozáshoz 2 dolog kell, legyél rendben te és legyen rend a cégedben." Nagyon igaza van. Sok vállalkozót látok küzdeni a magánéletével, támogató társ nélkül, magányosan, fáradtan, kimerülten. Szívem szakad meg értük.

Viszont látok olyanokat is, akiknek rendben van a családi hátterük, szerető, támogató közeg várja őket otthon, van kire támaszkodniuk, van honnan feltöltődjenek. Öröm velük dolgozni, és sokkal eredményesebbek minden téren. Egyszerűen mert jobb állapotban vannak, így jobb a teljesítményük.

A vállalkozás nem munka, vállalkozónak lenni életforma, és ennek bizony a magánéletre is hatása van. Az esetek legalább 98%-ban a vállalkozók valódi problémája emberként, emberi mivoltából, a magánéletéből fakad. Ezeknek is döntő többsége a partnerhez kapcsolódik. A többi az önértékeléshez.

Bátran vizsgáld meg magad, vizsgáld meg a környezeted! 

Szép hetet mindenkinek!