Boldogság keresés: kívül vagy belül?

Kivétel nélkül minden boldogságról, boldogulásról, sikerről szóló könyvben, előadásban elhangzik: Változtass! Oké, értem változtassak? Min változtassak? Hol és hogyan? Annyi mindent próbáltam már, annyi embernél voltam, mindenki csak azt mondja, változtass, és a sok változtatás közben, ha nem figyelek, végül elveszíthetem saját magam. Pedig eredetileg az volt a célom, hogy boldog legyek.

A képek forrása: Naszáli Dóra és canva.com

​A dolog ott kezdődik, hogy a legtermészetesebb módon azt adom, amit kapni szeretnék, és azt kapom, amit adok. Figyeljünk csak oda: azt adom, amit kapni szeretnék, és azt kapom, amit adok. Hiszen, ami hozzám visszatér az nem más, mint saját magam reflexiója, vagy visszhangja. Aham, rendben. Adok és kapok. A mondásban is benne van: Ki mint vet, úgy arat. Keleten ezt úgy hívják: Karma.
 
De mi van akkor, ha rohadtul nem azt kapom vissza, amit szeretnék? Ha szerintem én azt adom, amit szerintem én kapni szeretnék. Szerintem - és a másik szerint? Szerinte mit csinálok? Jaaa, hogy szerinte az én jobbító javaslataim baszogatások, az építő kritikám földbedöngölés, és ő ettől kicsinek és szerencsétlennek érzi magát, aki soha fel nem érhet az én nagyszerű mindentudó lényemhez. Ja, hogy ez a baj? Ez bizony. 
 
Amikor egy ilyen kiderül, és hogy derül ki? Egy feszkós kellemetlen helyzetben, netán egy anyázvaüvöltős kellemes nyári koraestén. Vagyis a konfliktusokból! Klassz mi. A konfliktusok, azok a remek lehetőségek, amit arra hívják fel a figyelmünket, hogy valami zavar van az éterben, adó és a vevő között. Az esetek döntő többségében ez a zavar egyszerű kommunikációs elcsúszás, egy bábeli zűrzavar. 
 
Fontos tehát, hogy saját belső késztetésünknek engedve áramoljunk ki, vagyis kommunikáljunk mások felé, és fontos az is, hogy a megfelelő hatás érdekében figyelembe vegyük a másik befogadóképességét, azt a nyelvet, amit ő ért, és hozzá igazítsuk a mondandónkat. Mindenki érzi, mi az a szint, amíg könnyedén tudja formálni a mondandóját, és hol van az ahol már meg kellene tagadnia önmagát. Ezen a ponton érdemes meghúzni egy határt, és tiszteletben tartani a saját lelki szabadságunk megőrzése végett.
 
Tehát elsőként adjam magam, majd figyeljem a reakciókat... ha némi finomítást követően még mindig nem az jön, amit én kapni szeretnék, akkor az nem az a hely, ahova nekem magamat kell adnom. Fontos, hogy olyan helyre tegyük az energiáinkat, és a legdrágább kincsünket, magunkat oda adjuk, ahol az valódi értéknek számít, kincsként kezelnek és megbecsülnek minket. Életed csak egy van, érezd a felelősséget, figyelj oda, kinek adsz belőle és mennyit, mert te ezt szabadon eldöntheted!
 
Felelősségteljes, boldog utat kívánok!