Azt intő jel: Szeretem, DE...

Szandi barátnőmmel beszélgettünk tegnap, és érdekes gondolatot hozott be a párkapcsolati témában. Úgy írta le egyszerűen, hogy ha egy kapcsolatban túl sok a DE, akkor az nem az igazi. Be kell lássam, tulajdonképpen igaza van. Vegyük szemügyre ezt az apró kétbetűs szót, és azt, mit is jelez számunkra a használata.
 
Jöjjön pár példa:

A képek forrása: Naszáli Dóra és canva.com

Jól érzem magam a munkahelyemen, DE a főnök néha beszól. 
Szívesen megyek emberek közé, DE csak alkalmanként. 
Szeretem a párom, DE a rendetlensége kiborít. 
Imádom a munkám, DE az ügyfelezés nagyon fáraszt már. 
Tetszik ez a pasi/lány, DE lehetne kicsit magasabb, és 10 kilóval könnyebb. 
Szép ez az autó, DE a lökhárítót lecserélném.
Jó volt a színház/randi/nyaralás, DE...
 
A DE igazából, egy olyan kötőszó, ami a mondat első feléhez valamilyen kritériumot, feltételt köt, vagy egyenesen érvényteleníti azt. Különösen akkor izgalmas ez a fordulat, amikor szeretetről, vagy szeretett személyről beszélünk, és milyen érdekes, hogy pont a szeretettel kapcsolatban kerül elő leggyakrabban ez a huncut kis szó. 
 
Korábban nekem úgy mondták, a "DE érvényteleníti a mondat első felét". Nem lennék ennyire szigorú, inkább azt mondom, ha benne van a DE, akkor a mondat egyik fele nem igaz. Vagy az eleje, mert a DE érvényteleníti, vagy a második, de akkor meg nincs DE. :-) Hogy mi az igazság csak az tudja, akinek a száján a mondat kijön. 
 
Érdemes erre odafigyelni, meghallani a másikat, és pláne saját magunkat, mert ha túl sok a DE mondatunk, akkor az egy elég alapos jele annak, hogy miért vagyunk boldogtalanok az adott helyzetben. Mert ha valami nekem jó, tényleg szeretem, akkor nincs DE, nem panaszkodom, nem szabok feltételt, csak élvezem. (A DE után amúgy általában panaszkodás jön) Ha meg panaszkodom, valami zavar, ennek még hangot is adok, akkor azt valójában nem szeretem, nem érzem jól magam benne. Ott nekem valami nem megfelelő. 
 
Boldognak lenni, kiteljesedni, szárnyalni olyan közegben lehet, ami támogatja mindezt. Ezen a ponton hívnám fel a figyelmet, hogy az is megoldás ám - és gyakran sokkal élhetőbb megoldás - hogy elfogadom a körülményeket, elfogadom, hogy én ezt választottam, és felhagyok a panaszkodással. Ugyanis, ezzel megszűnik az, hogy bárhová megyek a közvetlen környezetemben egyfolytában csak panaszkodást hallok (a saját panaszkodásomat), így azonnal lehetőségem lesz egy pozitívabb, boldogabb életre, mert a leggyakrabban hallott károgót kiiktattam az életemből.
 
Ha magadon, a saját hozzáállásodon már változtattál, szívedre teszed a kezed, és akkor is úgy érzed, te mindent megtettél, és a helyzet továbbra sem az igazi... No, ebben az esetben érdemes kilépni belőle. :-)
 
DE-mentes, kellemes utat kívánok!